Lucius Mátyásné (Sipos Anna), Ani néni emlékére
„Itt jön A Védő néni”
A majsi és környékbeli gyerekek, családok között 1950-től élt egy tündér. Mosolyogva járt- sokszor gyalog -faluról falura hóban, fagyban, sárban, napsütésben. Ő volt a körzeti védőnő. Amikor megjelent, tisztelettel mondták egymásnak az emberek: „Itt jön A Védő néni”
Már a terhesség alatt is figyelemmel kísérte a kismamákat, aztán később a kisbabákat. Tanácsot adott egy-egy jó szóval, kedvességgel, és ha szükség volt határozottsággal. Ahol hiány volt, gondoskodott a segítségről is. Szinte már születésük után felkereste otthonukban a megszületett csöppségeket, pedig akkoriban – az ötvenes, hatvanas években – a körzetébe tartozó 4 faluban és 7 pusztán gazdag volt a gyermekáldás. Tette a dolgát, és nem panaszkodott. Hajtotta a hivatástudata. A munkáját kitartással, mindenkor következetesen végezte. Mindent megtett a gyerekek egészséges nevelése érdekében. Beadatta az oltásokat, törzskönyvet vezetett a gyerekek fejlődéséről, hetente meglátogatta Majson és Nagynyárádon az iskolában és az óvodában a „védenceit”. A szolgálata 33 éve alatt 1848 gyermek gondozását kísérte figyelemmel, szerető gondoskodással, mintha a saját gyerekei lettek volna. Mindezek hátterében egy támogató, megértő család- a férje és két gyermeke- állt, valamint a közösség tisztelete és szeretete. Gondos munkáját a Magyar Védőnők Országos Egyesülete Díszoklevéllel, Majs Község Önkormányzata „Majsért Emlékplakettel” köszönte meg.
Kedves Ani néni! Most csendben, egy hálaadó imát mondunk, megemeljük kalapunkat, és könnyezve mondjuk: „Elment A Védő néni!”
Isten nyugosztaljon Ani néni!
