Majs község Baranya megye déli részén helyezkedik el, két eltérő arculatú táj találkozásánál. Kelet felől a szinte asztal simaságú Mohácsi, teraszos-sík, nyugat felől a hullámos felszínű, dombsági Nyárád-Harkányi-löszvidék övezi.
A régészek már az időszámítás előtti időkből találtak itt településre utaló nyomokat.  Szent László király 1093-ban kelt okmányában még Obonyfaluként említi a települést, mint nyárádi birtok déli határán levő helységet, amely a bátai bencések birtoka volt. Ezt az Obonyfalut nevezték el későbbi birtokosa, a Dáróy családból származó Moys nádor után Moys-nak. 1235-ben a falu neve Maysa. A 14. század közepén két részre oszlott a falu, Nagy Maisra, mely a Sári család és Kis Maisra, amely a Töttös család birtoka volt.

Az 1526-os mohácsi csata után, a török hódoltság ellenére az 1500-as évek derekán Majs még magyar falu volt. A későbbiek során falunkban is csökkent a magyar lakosság száma, s helyükre már a 17. század végén tömegesen költöztek délről jövő szerb családok. 1687-ben Baranya is felszabadult a török uralom alól. A törökök kiűzése után az Udvari Kamara Savoyai Jenő hercegnek ajándékozta a bellyei uradalmat, és az akkor ahhoz tartozó Majsot is. Lakói ekkor már többségében szerbek voltak. A 18.század első évtizedeiben Majs a környék egyik legjelentősebb szerb falujává fejlődött. A falu földesura Savoyai Jenő 1736-ban meghalt és gyermektelen lévén birtoka visszaszállt az Udvari Kamarára.

Az 1722-1723 évi országgyűlés felhatalmazta a királyt, hogy az ország ritkán lakott területeire a Német-római Birodalomból és az osztrák örökös tartományokból telepítsen be szabad embereket. A betelepítés három szakaszban történt. Falunkban a 18. század közepéig csupán néhány német család élt. A betelepítés  második szakasza Mária Terézia idejében, 1749 és 1752 közé esik, ez a betelepedési hullám érintette Majsot is.

A családok közel 15 %-a jött közvetlenül a Német-római birodalomból, a betelepülők többsége más falvakból, többségében a közeli Nyárádról érkezett.

A németeket a szerb faluhoz csatlakozóan telepítették, annak északi részén szalagtelek- rendszerűen jelölték ki a háztelkeket. A németek nem keveredtek a szerbekkel, teljesen külön utcákat építettek. A faluról készült legkorábbi térkép 1781. évből ismert. Ezen a mai utcaszerkezet jól felismerhető: a szerb falurész a bokros utcáival és a két egyenes német utcasorral.
József 1784 -87 között népszámlálást rendelt el Magyarország teljes területén. E feljegyzésekből kiderül, hogy Majson ekkor 242 ház állt és 286 család élt, ami 1651 főnyi lakost jelentett.

Az I. világháború után Majs szerb megszállás alá került, amely 1921-ben szűnt meg. Ezután a még itt levő szerb lakosság is elhagyta a falut. A II. világháború végén pedig a német lakosság fogyatkozott meg. A front elől kb. száz német család hagyta el a falut, majd ezt követően a többségüket erőszakkal kitelepítették. A kitelepítettek helyére Délvidékről és Felvidékről érkeztek – a szülőhelyüket szintén kényszerűségből elhagyó – új magyar telepesek.

A falu lakosságának a száma az elmúlt évtizedekben csökkent, 2002-ben 1166 fő volt, míg napjainkban 952 főre (2015-ös adat) tehető ez a szám.